Vannak ezek a pillanatok, amikor a valóság teljesen más irányt vesz, mint ahogy az képzeletben csilliárdszor lezajlott előtte. Fú, annyi
..meg van ez a marhaság is egy ideje, hogy úgy tűnik, mintha bizonyos dolgokról előre eldönteném, hogy ez nem fog
Az előző hét hatására tegnap írtam egy oldal panaszkodást — ami tegnap még nem annak tűnt, de ma újraolvasva pff..
Úristen, mi a fene baj van velem?? A testem összes idegszála ellenkezik! Egy ideggombóc vagyok. Egy makacs tömeg. Egy hisztis
Van-e az “égi jeleknek” valami számszerűsített mértéke, aminél az embernek el kéne már gondolkoznia, hogy ok, akkor ezt a valamit
Megint azt érzem, hogy ugyanazokat a köröket kezdem futni, amikre azt mondtam, hogy elégvolt. És már előre unom az egészet.
A posztokat megnyírtam. Mármint csak annyi, hogy a nagyon régieket archiváltam. Az 1-2 évvel ezelőttiekkel is nehéz azonosulni, a 16
Sokat hallgatom mostanában ezt a számot (is) – a basement-es verzió eszméletlenjó -, minden szituban mást tud jelenteni és mást